Gyakran halljuk, és néha talán mi magunk is azt érezzük, bizonyos értelemben nehéz manapság gyereknek vagy szülőnek lenni. Nehéz akkor, ha korunk egyre inkább uralkodni látszó, kiábrándító viselkedésmintáival és az általános viselkedéskultúra hiányával szembe helyezkedve próbálunk az árral ellentétes irányban úszni.

De vajon megéri-e az erőfesztés? – Mindig és mindenképpen!

Pedagógusként és szülőként szeretnék a mai fiatalok és szüleik mellé állni, megértve a jelenség történelmi, generációs, globális háttere mellett a szülők túlterheltségét is.

Az illemtan és az etikett iránti érdeklődésem a kamasz éveimig nyúlik vissza, amikor kezembe került egy régi könyv az illemről – fiatalként, majd felnőttként pedig már tudatosan keresgéltem a témában. Számtalan élethelyzetben fordítottam hasznomra az illemtan személyiségépítő erejét: szakmai, személyes sikereimet, számos értékes barátságot és kapcsolatot köszönhetek a viselkedéskultúra-adta magabiztosságomnak. Ugyanakkor a legtöbbet mégis csak, és egyértelműen a családomtól kaptam: szüleim mindig a legtisztább és a legszebb minta voltak számomra – megtanultam, hogyan legyen tartásom minden helyzetben.

Tudásomat bővítve az évek során a protokoll területén oklevelet szereztem, majd megértve, hogy a viselkedéskultúra, a méltó viselkedés és az illemtan témakörével fontos dolgom van, elvégeztem egy kanadai főiskola etikett-tanácsadó, oktató kurzusát is.

Büszke vagyok rá, hogy Magyarország egyik legnagyobb szaktekintélyének, Görög Ibolya protokoll-szakértőnek személyes támogatását is élvezhetem és mentoromnak nevezhetem.